… amikor észrevettem végre elaludt a ringatásban, akkor újra megpróbáltam letenni a kisbabámat az ágyába, de sajnos megint észrevette a csalafintaságot és felsírt. Már másfél órája próbálkozom elaltatni, sikertelenül. Végigmegyek a check-listán, vajon eleget szopizott? Netán túl sokat? Benn maradt egy kis büfi? Óóóó, a pocakja lesz az, persze. Vagy nem? Pelust kell cserélni? Közben ásítok egy nagyot, picit meg is billenek, fél pillanatra elveszítettem az egyensúlyomat. Megfordítom, hassal lefelé a karomra, táncolok vele egy sort, kettőt. Lassabban vagy gyorsabban, vajon melyik lesz a nyerő? 10 perc után keze-lába ernyedten lóg. Na, itt az alkalom, megpróbálom újra becsempészni az ágyba. Reménykedek. Közben leesik a fejem, fáj a vállam és a derekam, mégiscsak hajnali 4 óra. Korán van ehhez a speciális fittnesshez. Eszembe jut, nemsokára itt a reggel, hogy fogok felkelni? Közben óvatosan leeresztem az ágyhoz, szinte már én sem veszem észre, hogy leraktam… De a bébi igen, uhh és ezúttal sem jött össze, mert most a cumi esett ki!
Megint újra kezdjük az éjjeli táncunkat…
