Nem titkolom, most “haza fogok beszélni” - booooocs

*******************************

A gyerekek miatt nehezen jutok el vásárolni, üzletekben nézelődni. Ha megyek is, akkor természetesen célirányos az útvonal, amiről jobban teszem, ha nem térek le, különben  pontlevonás jár ;-)  Úgy általában egyik napom sem unatkozós, mégis, az utóbbi napokban extra helyeket kell rezerválnom a nem létező határidőnaplómba bizonyos fogorvos-gyökérkezelős mizéria miatt [Ismered az érzést, amikor örömmel keresed fel a fogorvosi rendelőt?!]. Kénytelen voltam tehát irányba venni a várost a fogorvosi szék kipróbálása miatt… brrr. Készülődés, gyorshajtás, magassarkúban is lehet futni alapon rohanás időre. Ha már 2 turkáló előtt is elrohantam, tudtam, hogy visszafelé meg kell állnom épp csak egy röpke szakmai vizit erejéig.

*******************************

A két second-hand üzletről tudni kell, hogy felnőtt és használt gyerekruhákat egyaránt árulnak. Darabárasok, nem ömlesztett kilós kiszerelésben, vagyis nem a klasszik turkálóról van szó, hanem - elvileg - többről.

****************************************

Ledöbbentem. Elsőként  mindjárt a feelingen, mivel már nagyon el vagyok szokva a turkálós hangulattól. Ha belegondolok, Ruhafalva időszámítását nézve a kezdetek kezdetén látogattunk el néhány turkába, amolyan tanulmányi útra. Ennek viszont több éve van már.

*******************************

Nos, visszakanyarodva a friss turkálós élményhez. Beléptem, megcsapott a  tömény és felejthetetlen turkaszag. A többi érzékszervemet sem kényeztették el, mert a látvány sem volt vonzó, lepukkant üzlet,  csúnya padlószőnyeg és úgy egészében nem igazán invitáló közeg vett körül. Közelebb lépve a ruhákhoz, döbbenet volt számomra mennyire silány a választék. Próbáltam leküzdeni magamban az érzést, hogy “koszos lesz a kezem” és a tudatot, hogy csak otthon tudom legközelebb megmosni a kezemet - addig ki kell bírnom.

*******************************

Lapozgattam a vállfákra gondosan kirakott, ámde messziről láthatóan igénytelen ruhákat.  Ósdiak voltak, kopottak és büdösek, nem tudom finomabban leírni a látottakat. Márkás ruhát csak elvétve találtam. Rájöttem, nekem nincs türelmem, sem időm gyöngyszemeket keresni. Pedig biztosan vannak… csak épp az arány és a ráfordított energia - idő kérdése számomra nem megfelelő.

*******************************

Amilyen hévvel bementem, úgy ki is röppentem az üzletből, és azon nyomban felülértékeltem a munkánkat. Elgondolkodtam azon, hogy megmutassuk: nálunk rendben, tisztaságban és rendszerben vannak a gyönyörű, kifogástalan állapotú használt ruhák.

***************************************

Szintén elgondolkodtató volt számomra, hogy aki ezekhez a turkálókhoz van szokva, el sem hiszi, nem is jut eszébe, hogy a használt ruhát lehet igényesen is tárolni, árulni és akár megvásárolni. Illetve a másik oldalt tekintve: aki ódzkodik a használt ruhavásárlástól, annak mit mondjunk? Mi mást - másképp árulunk?!

*******************************

Engedtessék tehát elmondanom: a válogatottan szép ruháink,

kiváló minőségben, tisztán és illatosan, méret szerint vannak felsorakoztatva

a tiszta padlószőnyeges, kellemes illatú helységben.

**********************************

Bizony jó érzés kimondani mindezt.

*******************************

Ugyanitt kérek elnézést azoktól az igényes és a fenti negatív tulajdonságok alól kivételt képező turkálóktól, melyekbe nem nyertem betekintést zilált utamon. Biztosan vannak ilyenek is ….

****************************